Több mint, húsz év gyűjtőmunka eredményeként idén szeptember végén nyílt meg a világ egyik legnagyobb és egyben legátfogóbb nyomdaipari múzeuma Párizs melletti Malesherbes-ben, közel 5000 négyzetméteren.
A múzeum megálmodója Chantal és Jean-Paul Maury az egyik legrégebbi nyomdász dinasztia leszármazottai. Akik egy olyan múzeumot szerettek volna létrehozni, ahol szinte az összes nyomdai ipari eljárás, a kézi-, a vas-, a tégely-, a gyors-, a rotációs sajtón keresztül a digitális eljárásokig bemutatásra kerülnek. De – az igazi „nagyszám” – hogy mind ezek gépmester segítségével ki is próbálhatóak, amiben segítségükre van az Artegraf Egyesület tagjai. A múzeum egyébként 60-40 %-ban magán és állami (Culture et de la Direction Régionale des Affaires Culturelles, DRAC) fenntartású, illetve a helyi közösség Région Centre-Val de Loire is aktívan támogatja. Jean-Marc Providence igazgatókésőbbi terveik között szerepel, hogy egy rezidens programot indítsanak. Amiben a résztvevők a világ bármely tájáról érkező iparművészek előre egyeztetett grafikai projekteket valósíthatnának majd meg a kiszemelt géppel és gépmesterrel.
Már az első hír hallatán, hogy egy ilyen tematikájú új francia múzeum nyílik hihetetlen izgatott lettem. Párizsi lakosként, egyben picit elbizonytalanodtam, hogy hol is van ez a Malesherbes és hogyan jutok oda? Plusz kíváncsivá tett, hogy miért is pont ott van ez a múzeum? De az első, a hivatalos megnyitó előtti látogatásomkor minden világossá vált. A múzeum az AMI nagyon jó tömegközlekedéssel rendelkezik, az RER D (hasonló, mint a HÉV) vonal végállomásán van, közel egy órára Párizstól délre. Ahol az évszázadok alatt hatalmas fűrészmalmok működtek. Majd a technológia fejlődésével, olasz behatással nyomdák telepedtek meg. Ebben a mai is aktív és modern nyomdákkal körülvett közegben helyezkedik el a múzeum a doboldalon. Amibe belépve szó szerint „leesik az ember álla”, azért az 5000 négyzetméter az 5000…és mindez egy térben. De a legizgalmasabb, hogy közel 150 működő nyomdagépet rejt ez a tér, amihez kb. 500 órányi interaktív anyag kapcsolódik. Már akkor tudtam, hogy ez nem egy egyszeri kaland lesz és ez így is történt, mert a cikk megírásáig többször visszalátogattam, ahol a múzeum dolgozói hihetetlen kedvességgel és segítőkészséggel kalauzoltak a kiállított gépek és workshop helyek között!
A látogatót a Gutenberg kézisajtójának másolata fogadja, amit a párizsi Firmin Didot tökéletesített.
A bal szárnyában kapott helyet egy komplett papírmerítő és hengerítő műhely. Amit egy XVI. századi francia papírgyűjtemény egészét ki. Mellette a könyvnyomtatás előtti kódexek és diplomácia levelek készítését bemutató műhely blokkok.
A kiállító tér központi részében a különböző típusú: Liberty, Gordon, Gally és Boston tégely sajtók helyezkednek el. Mögötte pedig egy igazi kuriózum, a Balzac által használt Stanhope féle vasból készült kézi sajtó és a L’art de mettre sa cravate… című könyv egyik példánya az imprimáló jegyzeteivel.
A jobboldali szárnyban helyezkednek el a rotációs sajtók. Ahol első látásra is érezhető a MARINONI márka iránti tisztelet és rajongás, mert az 1880-as évektől a 1980-as, bő száz év távlatából található nyomógépek a HARRIS-MARINONI egybefonódásig. De itt található a GOSS (MANROLAND) és a MEG hatalmas rotációs gépei.
A bal és a jobb oldali részt egy olyan nyomdagépgyűjtemény köt össze, ahol Georges Turbelin Fils & Cte, Lambert Elby, Voghtländische Maschinen-Fabrik, Charles Roulland, Mftd by Linotype, Somua, P. Capdeville, MSI (Maison des Spécialités d’Imprimerie), J. Derriey, Presto márkájú gépek találhatóak.
A múzeum több workshop hellyel rendelkezik. Az elsőként említett papír labor mellett a színbontást, a nyomdai fényképezést, a flexó eljárást és a betűöntést és szedést próbálhatják ki a látogatók.
Személy szerint engem a múzeum Gestetner stencilgép gyűjteménye hozott lázba, nem csak annak kapcsán, hogy Gestetner Dávid magyar származású volt és jó látni, hogy mit adtunk hozzá az a nyomda világához, hanem a több órás bejárás alatt itt a Gestetner gépeknél összefutottam egy idős úrral, aki épp egy kanadai gyűjtőt kalauzolt és mint szóba elegyedve elárulta ő az utolsó még élő szakember, aki a francia nyomdász céh tagja, aki több Roland Topor grafikai projektet vezényelt le és készített.
De ezek után jött az igazi meglepetés. Már egy régebbi Magyar Grafika cikkemben írtam a francia (Strasburg, Lezard Graphique) nyomdászatról és helyzetéről, ahol még a mai napig két ajánló nélkül nem igazán fogadnak. Majd, amikor jobban megismernek, szinte átnyújtják a nyomda kulcsát. A bizalom az első. Most is így történt. A kísérőm, annyira fellelkesedett a többszöri látogatásom kapcsán, hogy elárulta a látott 5000 négyzetméterük mellett még van kb. háromszor ennyi raktárjuk is, ahol „lezsírozva”, speciális raklapokon pihen a gyűjteményük nagyrésze, tematikusan rendszerezve. Sajnos itt már nem fényképezhettem.
Ebben az épületrészben részben tervezik majd a rezidens programot is. Ezen kívül 2019 öszére egy kisebb konferenciát szeretnének összehozni, hogy népszerűsítsék az intézményüket, hogy minél többen megismerjék. Ezen kívül a távlati tervek között szerepel a múzeum mögött egy több szintes kollégium és kutató ház építése, hogy nagyobb iskolai csoportokat vagy szakembereket tudjanak fogadni hosszabb távon.
Mindenkit csak buzdítani szeretnék, hogy látogasson el ide, az AMI-ba, Malesherbes-be. Életre szóló élmény, igazi ritkaságokat talál és próbálhat ki!